Boda Bernadett & Venczel-Kovács Zoltán

Karácsonyi álom

Meghallgatom

Wolf K./Szekeres A./Pély B./Roy:

Karácsonyi álom

(Boda Bernadett és Venczel-Kovács Zoltán)

Énekeld velünk

Szeretnéd Karácsonykor elénekelni
ezt a gyönyörű dalt szeretteidnek?
Énekeld el Dettivel, vagy Zolival.
Válaszd ki, kivel szeretnéd elénekelni a dalt.

Szeretnéd Karácsonykor elénekelni ezt a gyönyörű dalt szeretteidnek?
Énekeld el Dettivel, vagy Zolival.
Válaszd ki, kivel szeretnéd elénekelni a dalt.

Énekeld Zolival

Kattints a lejátszásra,
figyelj a hangerőre.

Énekeld Dettivel

Kattints a lejátszásra,
figyelj a hangerőre.

Rólunk

Venczel-Kovács Zoltán

színész

 

Gyermekkorom óta közel áll hozzám a zene. Otthon, sőt még édesapám Ladájában is folyton szólt a zene. A zene családtag volt nálunk. Sőt, még ma is az.
Édesapám tangóharmonikán, citerán és szájharmonikán is játszott. Jómagam gitáron, zongorán játszom, de legfőbb hangszerem a hangom. Imádok énekelni és a zenén keresztül átadni az embereknek az érzéseket, gondolatokat.
17 éves koromban kezdtem „komolyabban” foglalkozni az énekléssel. Miskolcon, az Egressy Béni Zeneiskola-magánének tanszakára jártam, ahol hamar rájöttem, hogy nem a klasszikus éneklés lesz a kedvencem. Sőt, tanárom Györgyné Szívós Mária is rájött és onnantól kezdve musicalek, és könnyűzenei szerzemények voltak a féléves és év végi vizsgák anyagai. A tanárok és a diákok egyaránt nagy meglepetésére.
Közben diákszínpad a Szemere Bertalan Középiskolában, majd az első munkahelyem, a Miskolci Nemzeti Színház.
Sok-sok év telt el azóta. Több száz fellépéssel a hátam mögött büszkén mondhatom, hogy a zene, a színpad és az éneklés a mai napig a kedvencem. Azt hiszem a szerelmem.
Zenéket írok, zenei alapokat készítek és olykor-olykor ilyen csodálatos duettekben veszek részt, mint ez a mostani.
A dal szövegében elhangzó gondolatok most, 2020-ban talán még nagyobb értelmet kapnak.
A színház miatt (20 éve) szinte minden évben, vagy december 23-án éjjel, vagy 24-én utaztam haza a családomhoz Miskolcra. Még most, felnőtt fejjel is mindig különleges érzés kerít hatalmába, amikor – most már a kis családommal – megyek haza.
Idén nem lesz utazás, nem lesz személyes találkozás. Éppen ezért különleges helyet foglal el ez a dal a szívemben.
Bízom benne, hogy jövőre már élőben is elő fogjuk tudni adni ezt a dalt.
Addig is jó egészséget és Áldott, Békés Karácsonyt kívánok!

Boda Bernadett

énekes

 

Boda Bernadett vagyok. 26 éves, nő, társ, édesanya, énekesnő.

Az első emlékem az éneklésről az, hogy körülbelül 6 évesen Erdélyből utazunk vissza Győrbe és az ablakon át az eget nézve arról ábrándozom, hogy egy nap, énekesnő leszek.
Az óvónők tanácsára így édesanyámék beírattak a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskolába. Ott elsajátíthattam az alapokat és rengeteget énekelhettem, kórusban. Ami így felnőttként vissza tekintve nagyon sokat adott és talán elengedhetetlen volt.
Ezt követően a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, ének szakon, ahol korán kiderült számomra, hogy bár nagyon elismerem a klasszikus éneket, az én utam más stílus irányzat felé vezet. Így abbahagytam a klasszikus ének tanulását, és autodidakta módon fejlesztettem magam a továbbiakban. Eközben pedig dalokat írtam, zenéket szereztem, amiket egyelőre nem vittem közönség elé, de 2021-től már hallhatóak lesznek. Meg kellett lélekben is érnem ehhez.
3 évvel ezelőtt lettem a Győrött is népszerű „Hoppáré” és „Dzsem” zenekar tagja, ami mára már egy társulat lett, fantasztikus zeneművészekkel, melynek én is részese lehetek.
Szintén nagy örömmel tölt el, hogy három koncertet adtunk már az „Arrabona Brass”-el, akik a Győri Filharmonikus Zenekar tagjaiból álló kiváló rezes társulat. Egészen egyedi hangzásvilággal álltunk színpadra.
Számomra az éneklés nem munka. Egy tálentum. Egy ajándék Istentől, ami nagy felelősséggel jár. Arra kell használnom, hogy embereket felemelhessen az, amit hallanak általam, hogy a lelkünk össze érhessen a hangok hullámain és ezáltal megélhessük a Nagy Egyet. Miszerint mind egyek vagyunk. Mint egy család.
Úgy hiszem, ez az én élet feladatom és bízom abban, hogy még sokáig szolgálhatok és emelkedhetünk együtt.

Rólunk

Venczel-Kovács Zoltán

színész

 

Gyermekkorom óta közel áll hozzám a zene. Otthon, sőt még édesapám Ladájában is folyton szólt a zene. A zene családtag volt nálunk. Sőt, még ma is az.
Édesapám tangóharmonikán, citerán és szájharmonikán is játszott. Jómagam gitáron, zongorán játszom, de legfőbb hangszerem a hangom. Imádok énekelni és a zenén keresztül átadni az embereknek az érzéseket, gondolatokat.
17 éves koromban kezdtem „komolyabban” foglalkozni az énekléssel. Miskolcon, az Egressy Béni Zeneiskola-magánének tanszakára jártam, ahol hamar rájöttem, hogy nem a klasszikus éneklés lesz a kedvencem. Sőt, tanárom Györgyné Szívós Mária is rájött és onnantól kezdve musicalek, és könnyűzenei szerzemények voltak a féléves és év végi vizsgák anyagai. A tanárok és a diákok egyaránt nagy meglepetésére.
Közben diákszínpad a Szemere Bertalan Középiskolában, majd az első munkahelyem, a Miskolci Nemzeti Színház.
Sok-sok év telt el azóta. Több száz fellépéssel a hátam mögött büszkén mondhatom, hogy a zene, a színpad és az éneklés a mai napig a kedvencem. Azt hiszem a szerelmem.
Zenéket írok, zenei alapokat készítek és olykor-olykor ilyen csodálatos duettekben veszek részt, mint ez a mostani.
A dal szövegében elhangzó gondolatok most, 2020-ban talán még nagyobb értelmet kapnak.
A színház miatt (20 éve) szinte minden évben, vagy december 23-án éjjel, vagy 24-én utaztam haza a családomhoz Miskolcra. Még most, felnőtt fejjel is mindig különleges érzés kerít hatalmába, amikor – most már a kis családommal – megyek haza.
Idén nem lesz utazás, nem lesz személyes találkozás. Éppen ezért különleges helyet foglal el ez a dal a szívemben.
Bízom benne, hogy jövőre már élőben is elő fogjuk tudni adni ezt a dalt.
Addig is jó egészséget és Áldott, Békés Karácsonyt kívánok!

Boda Bernadett

énekes

 

Boda Bernadett vagyok. 26 éves, nő, társ, édesanya, énekesnő.

Az első emlékem az éneklésről az, hogy körülbelül 6 évesen Erdélyből utazunk vissza Győrbe és az ablakon át az eget nézve arról ábrándozom, hogy egy nap, énekesnő leszek.
Az óvónők tanácsára így édesanyámék beírattak a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskolába. Ott elsajátíthattam az alapokat és rengeteget énekelhettem, kórusban. Ami így felnőttként vissza tekintve nagyon sokat adott és talán elengedhetetlen volt.
Ezt követően a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, ének szakon, ahol korán kiderült számomra, hogy bár nagyon elismerem a klasszikus éneket, az én utam más stílus irányzat felé vezet. Így abbahagytam a klasszikus ének tanulását, és autodidakta módon fejlesztettem magam a továbbiakban. Eközben pedig dalokat írtam, zenéket szereztem, amiket egyelőre nem vittem közönség elé, de 2021-től már hallhatóak lesznek. Meg kellett lélekben is érnem ehhez.
3 évvel ezelőtt lettem a Győrött is népszerű „Hoppáré” és „Dzsem” zenekar tagja, ami mára már egy társulat lett, fantasztikus zeneművészekkel, melynek én is részese lehetek.
Szintén nagy örömmel tölt el, hogy három koncertet adtunk már az „Arrabona Brass”-el, akik a Győri Filharmonikus Zenekar tagjaiból álló kiváló rezes társulat. Egészen egyedi hangzásvilággal álltunk színpadra.
Számomra az éneklés nem munka. Egy tálentum. Egy ajándék Istentől, ami nagy felelősséggel jár. Arra kell használnom, hogy embereket felemelhessen az, amit hallanak általam, hogy a lelkünk össze érhessen a hangok hullámain és ezáltal megélhessük a Nagy Egyet. Miszerint mind egyek vagyunk. Mint egy család.
Úgy hiszem, ez az én élet feladatom és bízom abban, hogy még sokáig szolgálhatok és emelkedhetünk együtt.

        

Adatvédelem | venczel des!gn

error: Content is protected !!